A hétvége Németországban nagyon jól sikerült. Pénteken 13 körül indultunk és nagyjából 1 órás autóút után érkeztünk Gladbeck-be, ahol Martin lakik. (Inkább csak lakott, mert technikailag már 3-4 éve Enschede-ben él) Gladbeck nem egy metropolisz, olyan 85 ezer lakosa van, de mint kiderült ezen az iparvárosos részen szinte össze vannak nőve a városok. Essen, Gelsenkirchen (Shalke 04 focicsapat), Duisburg, Bochum, Dortmund, mind mind nagyon közel.
Bekarikázva Enschede és Gladbeck (A)
Mielőtt nekimentünk volna az éjszakának, délutáni programként száraz bobozást választottunk. Illetve megnéztük, hogy 50 €-ért mennyire nem éri meg 2 perc skydiving (egy turbina fúj alúlról levegőt egy kamrában és te ott repkedhetsz). Bár a mi mókánk (a lefele siklás konkrétan) 1 percig se tartott, de mindezért 1 eurót fizettünk. Azért nem mindegy.
'Felvonó' az indulási részhez
Kilátás a hegy tetejéről, előtérben a pálya, mögötte diszkrét gyár
Mielőtt haza mentünk volna, elmentünk bevásárolni és itt találtunk DUFF sört! Bizony a Simpson családból ismert márka. Hogy őszinte legyek semmi extra, egy sima német sör, de a név és cimke nem picit adja el. A bevásárlás végén Panos valami hihetetlen mozdulattal összetört egy üveget, persze miután ifzettünk és az ATM-nél álltunk sorban. És ugye én mire számítottam: előszőr is gratulálnak, hogy szerencsétlen vagy, majd adnak egy parfist hogy takarítsd fel. Na de mi Németországban voltunk! Beszóltak a karbantartóknak, hogy takarítsák fel és kaptunk egy másik üveget ingyen.
ezt és a következőt nem tudom hogy gondolták
Este egy koktélbárba mentünk, ahol remek árfekvésükkel hamar a szívünkbe lopták magukat. A legdrágább koktél 4 € volt. Az még otthon sem nagyon szemöldökráncolós, hát még itt. Egy elég hosszú este után úgy döntöttünk, hogy mindenkinek jobb lenne egy kis egészségügyi séta az autók meki-ig. Egy órát sétáltunk, átszelve valami erdőt egy bazonagy játszótérrel, ahol több kevesebb sikerrel kipróbáltuk a mindenféle 'hinta' szerkezeteket. Úgy kell elképzelni, mint a debreceni nagyerdei játszótérre egyszer beengednének mindket és persze letesztelnénk mit tudnak a max 10 évesekre optimalizált játékok. Egy kastély és tó megtekintése után eljutottunk a McDonalds-ig, ahonnan Taxival mentünk haza. Ez 7 € volt. Ez is remek árszabás. Enschede-ben ugyanez a táv dublája lenne.
Egyetlen képem a koktélbárból (Panos)
És az egyetlen kép a játszótérről, amin bármi is látszódik. (Inca)
Szombaton elmentünk egy régi, elhagyott gyártelepre, amiből múzeumot csináltak. Ez a világörökség része is. Nagyon komoly, főleg a méretek miatt. Itt anno 10 ezer ember dolgozott nap mint nap.
Martin és Panos bűvüli a speckó kijelzőket. Fel-le tologatással lehetett navigálni a menüben.
Sokat nem kellett lépcsőznünk, az út nagy része felfele és lefele is mozgólépcsős volt.
Talán még a 4-es metrónál is jól jönne ez, ők meg csak a parkolóban használják díszítésnek.
Jópofa kerítés, és Martin kocsija. Inca picit aggódott, hogy Martin 200 felett fog vezetni az autópályán, de a végén észre sem vette. :)
Duff sör és egy random kosaras pohár- a szombati vacsi társai
Szombat este még a campuszon elnéztünk egy buliba, mert ideje volt kicsit jobban megismerni az új embereket. Szerencsére ők később a városba jöttek, így mi Panos-sal a városba érve haza tudtunk jönni, nem volt durci senki sem. Ja és csattanó, otthagytam a telefon töltőmet... Másodjára hagyom ott valahol idén...