Szombat
Ali és az én biciklimmel elmentünk Zolival Niels-hez (ő adott kölcsön egy harmadik cangát). Sajnos ez nem volt ennyire egyszerű történet. Először is otthon hagytam a kulcsot ami a tározóba való bejutáshoz lett volna szükséges, így az út 80%-ának megtétele után vissza kellett fordulnunk. A bicikli defektes volt, így kerékcsere után indultunk vissza. Azonban kiderült hogy egyikünk sem szállított még sosem plusz egy biciklit. Ez a művelet kívülről pofonegyszerűnek tűnik, azonban a valóságban baromi nehéz. 4 esésünk is ezt bizonyítja. A biciklis mizéria azonban nem csak ennyiből állt. Mert az Erika által készített kaja elfogyasztása után kiderült, hogy az éppen aktuális ülésbeállításokkal nem leszünk képesek közlekedni. Így valahogy visszaszerencsétlenkedtünk (mindhárman különböző problémákkal küzdöttünk) Niels-hez és átállítgattuk az üléseket. Zolinak ez olyan jól sikerült, hogy eltörte a nyeregtartó csavart. Nagyon ki van gyúrva a srác :)
Végül bementünk a belvárosba és a speckó söröket kínáló pub-ban ittunk egy sört. Itt csatlakozott hozzánk a vizsgaidőszak előtt megismert magyar srác is, Peti. Tőle megtudtam, hogy a biciklitolvajok általában hogyan gondolkodnak, így jövőhéten veszek majd még egy láncot. :)
Vasárnap
Három dolog következtében sikerült lekésnünk az előre kinézett vonatot Hengelo-ba. Az okok: későn indultunk, több idő szükséges mint gondoltam és a vonat előbb jött. Ez utóbbi különösen meglepő volt. Nagy para azért nem volt, mert pár percen belül jött a következő. Hengelo-ban megtudtuk, hogy buszozás nélkül minden út teljesíthetetlen ami Enschede-től Hollandia többi területe felé visz. Azért ez Hollandia ki volt találva rendesen a buszos dolog, amire egyébként felújítás miatt volt szükség. A buszoknál megkérdeztünk egy NS alkalmazottat, hogy melyik a nekünk megfelelő jármű. A kérdésünk így hangzott: "Hello. A Reissen-be tartó buszt keressük?" A válasz: "Oké, folytassátok csak." Persze mielőtt ez még komolyan vehető überparaszt beszólás lett volna elkezdett röhögni, majd segített. Korán reggel egy ilyen poén elég váratlan.
Vasárnap tehát a Keukenhof Gardens-ben tettük látogatást, ahol rengeteg, egészen pontosan indokolatlanul sok virágot tekintettünk meg. A műsort Zoli fűszerezte, akit először egy öreg néni lefingott, frontálisan, 1 méter távolságról, hererengetősen, majd egy öreg bácsi bal fültövön böfögött, fülcimparemegtetést előidézve. Ezek után még egy kisfiú úgy nézett rá, mintha azon nyomban el akarná tenni láb alól.
Zoli remek napja a Shiphol-nál teljesedett ki ahol az alábbi matekképletet kapta: 5,94+0,75=8,75€ Burger King menü. Igen, átvertéka Burger King-ben az árral, de ami még jobb, hogy kapott egy teljesen egyedi hamburgert.
A kapott menü: májdarabos, olajos hal illatú, baconos whopper nagy krumplival és indokolatlanul sok 0,75-ös kólával. (az extra kóla mennyiség jég formájában természetesen)
Este mikor hazaértünk Ali szobájából fény szivárgott ki. Bizony máris új szomszédot kaptam. Kínai srác, bővebben róla később.
Hétfőn 30 perces vonat késéssel jutottunk Utrecht-be, ahol Zoli az egyetemen spanolt, Erikával pedig a belvárost térképeztük fel.
Ebédre Erika beruházott egy nagyon sötét színű gyümölcslére, melynek a táskájába való elhelyezése felbontás után, már direkt módon vezetett a sárga pulcsijának pöttyösre transzformálásához.
Délután mi is kimentünk az egyetemre, ahol körbejártuk az épületeket. A kávézó a tetején kosárpályával igen pofás.
Egy bicikliboltban az eltört csavart pótolandó, 2,50€-ért sikerült venni egy újat. Talán 50 forintos lehet az eredeti ára és a doboz 2,€, de a szükség nagy úr.
Az Utrecht állomáson Albert Heijn és a mosdó között navigációs, útvonaltervezős zavarba kerültünk, de pár 'tíz méter'-es séta után végül még citromlevet is sikerült vásárolnunk még éppen időben.
Utrecht elhagyásához készülve a platformon akárhova mentünk iszonyatos wc szagban találtuk magunkat. Mint nemsokára felfedeztük, ennek forrása az Erika kabátján található botrányosan nagy galambürülék volt. Ennek letakarítása után megérkezett a vonat és indultunk vissza Enschede-be.
A vonaton egy pár perc után ismét szarszag kezdett terjengeni körülöttünk. Ennek forrása Zoli cipője volt, ugyanis belelépett egy rágó-kutyaszar duóba. A fetrengős röhögés közben pedig újabb felfedezés! Erika is sikeren megtalálta ezt a kutyaürüléket, így az ő cipőjének talpán is ott virított az azonos márka.
Kedden a Grolsch gyárba 40 perces késéssel érkeztünk meg két biciklivel. (én Niels csodajárgányán, amit tolni valószínűleg egyszerűbb lett volna, illetve Zoli szállította Erikát az én biciklimen) Itt először is nem zavartak el minket a késés miatt, majd miután visszautasítottuk az éppen akkor ott tartózkodó magyar csoporthoz való csatlakozást még mindig nem sikerült kidobatnunk magunkat. Picit gyorsított, de teljes körű túrát kaptunk túrát kaptunk. Ezt egy 1,5 literes Grolsch vásárlásával háláltuk meg.