A jobb szélső krumplis akármi jól nézett ki, de ízben hatalmas csalódás volt, a krumpli kicsit nyers maradt illetve volt valami bogyó benne ami borzalmas ízt adott az egésznek.
Hogy őszinte legyek remélem nem tudnak főzni sokan, mert ha igen az elég szomorú, hogy ezek a nemzeti sajátosságok, volt 4-5 ami nagyon nem talált el. Párnál alaphibák voltak például túl sós, vagy kicsit főtlen.
A piros fazékban valami lengyel káposztás cucc, ami egész jó volt csak kicsit sós. A sárga tálban tuti valami bab volt, de ilyet már ettem korábban és nagyon rossz, itt kihagytam.
A hollandok hárman is képviseltették magukat a híres kelkáposztás krumplival. Nekem a Niels-féle jött be a legjobban, ami bár kicsit sós volt, de a kel ebben érződött a legkevésbé. Valószínűleg ő votl az egyetlen aki betartotta a receptben írt 30 perces forralási időt. Az ázsiaiak currys- rizses cucca jó volt, valaki olasz tésztát csinált azzal sem volt gond. A mexikói leves nagyon jó lehetett mert elfogyott, meg se tudtam kóstolni. A spanyol omlettek szintén remekül sikerültek.
Süti fronton volt egy kegyetlen fullasztó piskóta, egy állagában nagyon gyengén muzsikáló tiramisu és egyéb felismerhetetlen, de jó dolgok. Ami nem volt jó: madártejhab grillázzsal. Ezt enni iszonyatos, mert a puha és kemény találkozása nagyon kellemetlen.
A végére hagytam azt ami miatt másnap nem voltam annyira jól. Az ausztrál lány készített valamilyen szendvicseket. A recept kb annyi, hogy valami csodaanyaggal, amit ő készített megkente a kenyeret. Előre mondta, hogy 10-ből 9 ember utálja. Na én átlagos vagyok. Legyűrtem de borzasztó volt. Ízben a hányás és valami rothadó akármi váltogatta egymást. Ausztrál által készített szendvicset többé nem eszek.
Ja és tapasztalat az embereknek nehéz feldolgozni a sültkrumpli és a brassói többi részének együtt fogyasztását. Mindig külön-külön akarták enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése