Ma volt a szóbeli IITO vizsgám. Szerintem rendben lesz, de jegy majd csak 2-3 hét múlva. Hurrá!
Hárman voltunk a vizsgán egyszerre. A vizsga 3 részből állt.
Először mindenkinek 5 percben ki kellett emelnie egy pozitív és negatív élményt a 8 hét alatt. (a tárgyhoz kapcsolódóan) Ehhez kellett használni a naplót, amit az hetek során folyamatosan kellett írnunk. Természetesen én tegnap csináltam meg, bár hozzá kell tennem nagyon precízen, még különböző tollakat is használtam a tökéletes illúzió érdekében.
A vizsga második 15 percében, 2 a csoportok által készített 'termékről' (gyakorlat, társasjáték, film...) kellett értekeznünk. A tanár körülbelül hozzá se szólt a diszkurzushoz,csak megfigyelő volt.
Az utolsó 15 percben kaptunk egy esetet, amire alkalmazni kellett a megszerzett tudásunkat. Ezt személy szerint nehéznek találtam, de a többiek is így voltak vele. A feladat az volt, hogy hogyan változtatnánk meg a változási folyamatot, figyelembe véve a konzulens munkáját. Akinek a dilemmája a 1) szakértő, aki megmodnja mit hogyan, 2) olyan tudást adni, amivel a kliens önmaga tovább tud dolgozni, 3) pénz.
Ezután az egyik sráccal, akivel egy csapatban voltunk a 8 hét alatt, még megittunk egy teát és nagyon érdekes beszélgetést folytattunk. Próbáltuk analizálni a tárgyat, a csoportmunkát. 25 perc alatt szerintem siekrült feltárnunk pár dolgot, melyeket később is tudunk használni. Mindenképpen hasznos volt és nagyon új élmény számomra. Vizsga után még agyalni, hogy mi is volt ez, hogyan működött a csapat. Ehh korábban elképzelhetetlennek tartottam volna.
Ezután, a kérésükre, vettem banánt Ali-nak és Inca-nak, akik délután óta még most is a könyvtárban vannak és készülnek a holnapi vizsgájukra.
Közben kaptam egy másik üzenetet is. Martin írt, hogy a város legnagyobb parkjában vidámpark van és nem nézzük-e meg. Gondoltam miért is nem. Hazajöttem, megsétáltattam Charly-t, majd irány a park.
Tekintve, hogy tériszonyom van, a kipróbálandó mókák számát gyorsan leredukáltam. Végül két hullámvasútszerűségben láttam potenciált.
Martin, aki szereti vidámparkokat
Egy masina, amin biztos meghalnék, majd újraszületnék és ismét meghalnék
Végül mikor hazaértem Alízzal kezdtem el beszélgetni, ami során megggyőzött, hogy menjünk a kondirembe. Úgy volt, hogy ott találkozunk, de éppen amikor a 30 másodperces utamon voltam, hívott, hogy bocs ma mégsem fog menni. (ellopták a biciklijét az állomásról)
Egy pillanatig fontolgattam, hogy visszafordulok, de végül csak befejeztem küldetésemet és 30 perc kardióval zártam a napot. Most nem kicsit vagyok fáradt. Gondolom nem meglepő, hogy magamtól tuti nem mentem volna ma a konditerembe.