2011. február 27., vasárnap

Day 1: Utrecht, Amsterdam

A szünet első felében kivitelezett utazás bemutatója következik. Kezdetben 10-15 főről volt szó, hogy részt vesz majd ezen a közös szervezésű mókán, a végére négyen maradtunk. Én egyéb elfoglaltságok miatt csak az utolsó, leglényegesebb szervezős találkozón vettem részt pénteken. Ekkor úgy volt, hogy másnap indulunk, de szerencsém volt (22:00-től volt a megbeszélés és én semmit nem pakoltam össze) ugyanis a többiek beadandói miatt a vasárnapi indulást választottuk, így én nyertem egy napot a semmittevésre, de egy várost ki kellett hagynunk az előzetes programból. Az áldozat Den Haag (Hága) lett, mivel ide még mindenki fog menni később.

A kezdőcsapat. Balról: Marco (Mexikó), Quentin (Franciaország), Eugenio (Spanyolország)


Mivel a többieket még nem ismertem eléggé kivételesen pakoltam tusfürdőt és fogkrémet is (ezekkel általában másoktól szerzem be). A cuccom a 4 napos utazást tekintve nem meglepő módon a puma táskámra korlátozódott.
Vasárnap 9-re beszéltünk meg találkozót a Charlie (egyetem főbejárat) épületnél. 7:30-kor keltem először, majd 8-kor véglegesen. Rapid zuhany után 6 szendvicset készítettem, a romlandó cuccokat Ali-nak adtam (kenyér, tej) és kicsit sietősen elhagytam a szobámat. Kicsit több mint 10 perces sétával el is értem a találkozási ponthoz, pontban 9-re. Utam során a természet lágy ölén éreztem magam, ugyanis emberekkel nem, állatokkal annál inkább találkoztam. Volt csomó speckó madár, kacsa is természetesen és egy mókus.

Mivel vasárnap nem járnak ilyen korán a buszok és nem akartuk az állomáson hagyni a biciklinket hosszabb időre (ez a hollandoknak semmiféle gondot nem okoz) az egyetemhez relatív közel lévő Enschede Drienerlo állomáshoz sétáltunk, ami közvetlenül a stadion mellett van.

Az FC Twente otthona, a De Grolsch Veste

Innen első úticélunk Enschede Central. Itt jegyvásárlás Utrecht Central állomásig (mármint a többieknek, én a napijegyemet használtam fel). Deventer-ben át kellett szállnunk másik vonatra. Az ide vezető úton sikerült Silence, azaz csendes fülkét választanunk, ami mint a kalauztól megtudtuk azt jelenti, hogy maradjunk csendben, ha beszélgetni akarunk azt máshol tegyük.

Eugenio hajnal 3-kor fejezte be a beadandóját, ezért neki az út így nézett ki:

A második átszállásnál Arnhem-ben előre felkészítettem Marco-t, hogy nincs para, hogy csak 7 perc áll rendelkezésünkre, mert megtaláljuk majd könnyen a vágányt. Ez így is volt. Azonban valamilyen ismeretlen okból kifolyólag a vonatunkat másik vágányra irányították. Feszes tempójú (futás) lépcsőzést követően azonban már a megfelelő vonaton voltunk. Kajáltunk és a dimenziók voltak a téma. Kettő és több, lineáris, nemlineáris (nem állítom, hogy 100%-osan képben voltam minden másodpercben :D).

Utrecht:

Zolinál tett tavalyi látogatásnak köszönhetően minimális helyismerettel rendelkeztem, de elég könnyen átláttuk a belváros felépítését így a közlekedéssel nem sok gondunk akadt. Eugenio a kivétel talán, akinek a táskája kezdett egyre nehezebbé válni. Ő mint később megtudtuk botrányosan túlkészült 7 napra 2 cipőt, 4 farmert, 4 pulcsit és (amit főleg nem értettem:) 4 pólót hozott. Utólag ő is szerencsésnek gondolta magát, hogy a 65 literes kölcsöntáskát hozta el végül és nem a 80 literest.

Vasárnap lévén nagyon kihalt volt a város, itt ugye a boltok zárva vannak vasárnap. McDonalds-os ebédet követően bekukkantottunk a Dom Church-be, de a belépő meggyőzött róla minket, hogy ezt passzoljuk. Ezután az turistainformációnál javasoltak nekünk egy múzeumot valamint hajóutat. Utóbbit csak kíváncsiságból megkérdeztük mennyibe kerül (7,5 €), de már előtte eldöntöttük, hogy ez hülyeség mivel onnan semmit nem lehet látni a városból, csak a kanális oldalát. A múzeumot megtaláltuk, azonban zárva volt...

Visszamentünk a turistainformációhoz, hogy ez mégis hogy. A csaj elfelejtette, hogy vasárnap zárva van, kösz. Ezután a 20 méteren belül lévő Dom Tower nevű tornyot szemeltük ki mint meghódítandó látványosságot. A csoportunk indulásáig több mint egy óra volt, így a helyismeretemet kamatoztatva megnéztük a nyuszis szobrot, valamint a híres Filemon Baucis klubbot. :)



Szemügyre vettünk egy szépen díszített víztározót és elfogyasztottunk egy sört egy ír kocsmában.
A tornyot nagyon élveztem az első terasztól kezdve a tériszonyommal.






A szállásunk Amsterdam-ban volt így a városnézés után a vasútállomásra mentünk, majd a legelső vonattal távoztunk Utrecht-ből.
A hostel neve Shelter Jordan és egy keresztény cucc, ami azt jelenti, hogy ingyen adnak reggelit, Bibliát, és mindenféle megtérítő olvasmányt, továbbá lehetőség van közös imádkozásra is. Mi nyilván csak a kajával éltünk, ami kifejezetten jó volt (tükörtojás, illetve palacsinta).
Átszellemülten haladtunk a szobánk felé, miután végighallgattuk a "ne egyetek, ne igyatok és ne dohányozzatok a szobában, de a lényeg ne dohányozzatok a szobában" mottót nagyjából ötször. A 18 férőhelyes szobában 4-en papíron 2 db emeletes ágyat kaptunk. Gyakorlatilag a szobában saját rendszer van, az éppen aktuális lakók kiválasztják a saját alvóhelyüket. Így picit elszórtan helyezkedtünk el. Itt még érdemes megjegyezni, hogy 22 körül érkezhettünk, aminek következtében pár alvó ember felkeltésével sikerült gyorsan "barátságokat" kötni. A szobában a cuccainknak tárolószekrény állt rendelkezésre, azonban lakatot külön kellett hozzá vennünk, ezt persze jó kis haszonnal a recepción árultak. Nem vagyok meggyőződve, hogy ez megfelelő keresztény magatartás.

A többiek, nem készítetek 6 szendvicset az útra, így kajálni akartak. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy a görög étteremben az itteni Giros (igen i-vel) köszönőviszonyban sincs az otthon megszokottal. Konkrétan hús (nem löncs sajnos) és hagyma. Ennyi nincs túlspirázva. :D Rendeltek még valami krémet, amiben szintén jelentős mennyiségű hagymát véltem felfedezni. Tuti bukó randit ideszervezni.

Vacsora után egy Coffeeshop közbeiktatásával visszatértünk a szállásra, ahol Quentin majdnem végzett magával és velem, amikor a táskáját próbáltuk kiszedni a szekrényből, ami az egyik nem igazán finom mozdulat hatására felénk billent. Szerencsére nem dőlt ránk, így lesz további 3 bejegyzés a következő napokban. ;)

PS: A kép- és sztoricserélgetés holnap lesz, így a saját képeimből kellett válogatnom, később lesz kiegészítés.

2 megjegyzés:

  1. Hmmm... Van egy kis különbség a hazai és az ottani vasúti kocsik között...

    Az a "giros" meglepő élmény lehetett. Rendelsz valamit, amiről azt hiszed, hogy tudod, micsoda, erre kiderül, hogy mégsem. :)

    VálaszTörlés