back

Hétfőn kezdődött a Kick-in, ami az első csoporttal teljesen jó hangulatban telt. Az első nap programja volt többek között a formality market (regisztrációk elintézése, információk átadása), Hollandia prezentációja, bicikli vásár.

Kedden, amikor a Software Management vizsgám volt, szerencsére szabadnapot kaptunk mi, mentorok. A tanszékek tartottak fejtágítást az újaknak. A vizsgám szerintem jól ment, egy hardcore matek feladatot leszímítva mindenhova elfogadható választ adtam érzésem szerint.

Szerdán ismét mentorkodás, új csoportbeosztással. És ez nagyon rosszul alakult. Már a legelején alig voltunk 7-en a 17 főből. 30 perccel később 5, majd 2 órával később 4 ember. Martin csoportjával kombinálva sikerült 15 fős társaságot megtartani a vacsorára, amihez nekünk kellett asztalt foglalnunk egy helyen. Egy török étteremre esett a választásunk, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Előtte a várost mutattuk be a diákoknak. Vacsi után koncert, és afterbuli, de mi ezeket kihagytuk, pihengettünk a következő napra.

Csütörtökön reggeli után világrekord kísérlet következett. A csoportomból mindössze 1 ember maradt meg. Ez így is maradt a nap végére. A kísérlet ezúttal kidobós játék volt. Tavaly egy óriási twister volt a feladat. Az idei szerintem nem sikerült jól. A játék célja az volt, hogy a másik csapat térfelén található szemetes kukákba bedobjuk minnél több labdát. 1 labda, 1 pont. Azonban a labdák túl könnyűnek bizonyultak 3 méternél továbbra lehetetlenség volt szerencse nélkül bármit is eltalálni. Ha kiütöttek akkor papíron ki kellett állnod és ha valaki elkapott egy labdát akkor visszajöhettél. Nos mivel több száz ember játszott ez értelmét vezstette. Minden másodpercben elkapott valaki egy labdát. Sosem kellett kiállni.

természetesen Michelle ismét csak álldogált és nem sok hasznát vettük

A probléma a labda repülési nehézségei mellett az volt, hogy megengedték a kukák védését. Így csomó ember körbeállta és bár volt védőkordon 1 méteres sugárral, így is könnyedén ki lehetett ütni a célba tartó labdákat. Nekem egyszer sikerült betalálnom. A mi csapatunk nyert 21 ponttal, a másik csapat pontszámát nem tudjuk. Rekord felállítva, mert ez egy új kategória volt.

Később a sport- és diákszervezetek tartottak bemutatókat és különböző szórakoztató dolgokat kínáltak. Volt egy fagylaltárus is. A  tipikus török stílusú, baromi idegesítő. Kezedbe adja a tölcsért, majd visszaszedi és ezt sokszor ismétli. Hát tudta mikor hagyja abba, mert ha mégegyszer a fagyit nyomja a kezem vagy egy üres tölcsért akkor vagy orrbavágom vagy otthagyom.

Vacsora az evezős klub területés volt. Itt prezentálták a mindenféle hajókat és evezési lehetőségeket is.

Este pedig Kick-in záróbuli. Ide csak Michelle miatt mentem el. A lakótársak a városba mentek, de mivel ez volt az utolsó bulija Oroszországban töltött féléve előtt így én csatlakoztam hozzá.

Ma (péntek) délután Ksenija diplomamunkájának a védésén vettem részt mint néző és beépített ember. Le volt beszélve egy kérdés, amit fel kellett tennem. :) Jól sikerült, 7-est kapott.

Niels-el, Charlotte-val (Niels barátnője) és Miriam-mal ezt a könyvet adtuk ajándékba. Holland receptes könyv. :)

Portugal

Csütörtökön túristák voltunk. Belém-be mentünk kocsival, ahol ettünk a híres portugál sütiből (pastéis de Belém), ráadásul azon a helyen, ahol előszőr készítették. Ezután busszal a régi belvárosba mentünk, ahol a főbb látványosságokat megnéztük, plusz a dizájn múzeumot is.

 Még ebéd előtt felsétáltunk a várba.

ahol rögötn egy kis pihenéssel kezdtük, megfáradva a sétától a helyoldalon fel. 

Kilátás a várból

nem a WC táblát akartam megörökíteni, hanem a képen található madarakat.

A baloldali a város, a jobboldali az ország zászlója

Séta a várból lefele.

És érdekes házszámozási rendszer. Az ablakot használják közlekedésre is? :)

Visszaérve a belvárosba, egy totál portugál lokálban ebédeltünk. A menüt lásd alább:

 Végülis, amit választottunk az ezeket takarta:  

Király volt. Még setáltunk valamennyit, fagyi, kóla, stb. és villamossal visszamentünk a kocsihoz. Az este folyamán megnéztük a Diktártor c. filmet. Jó nagy agymenés, tele rassziszta és szexista poénokkal. Miriamnak kevésbé tetszett. :D

Este találkoztunk Miriam pár barátjával a városban. Ittunk egy pár sört és beszélgettünk. Két dolgot emelnék ki, a mi korosztályunkban a portugálok angolja nagyon jó (lehet segít, hogy náluk se nagyon szinkrozinálnak a TV-ben), valamint azt, hogy itt az éjszakai élet főleg az utcákon zajlik. A meleg miatt képtelenség a pub-okban maradni, így csak rendelsz és szépen kimész az utcára fogyasztani. Így az utca karnevál jelleget kap. 

Pénteken egy Lisszabontól 30 percre lévő helyen akartunk tengeri kaját enni, de lehetetlen volt őket elérni telefonon (egész héten próbáltuk), így inkább otthon maradtunk. Villásreggeli az 1 percre lévő cukrászdában, majd a Szabadság, szerelem c. filmet néztük meg. (http://www.imdb.com/title/tt0486219/) A 7.2-t túlzásnak érzem imdb-n, de azért nézhető. Este vacsorázni a legújabb (a világkiállításkor létrehozott) városrészbe mentünk. 

Az étterem egy régi sörfőzde. Saját sörüket lehet kapni, valamint az ételspecialitás egy steak valamilyen szószban. 

Steak mustáros szósszal

Később még sétálgatva ezen a környéken megtaláltuk az összes kiállító zászlóját. Találtam egy ismerőst is. :)

Végül hazamentünk, én összepakoltam és aludtunk. 4 órát. Hurrá. Majd irány a reptér. Ezuttal semmit nem hagytam ott ha minden igaz. Töltő, és egyéb cuccok dupla ellenőrzést kaptak. 

Hollandiába érkezve természetesen esős idő fogadott. Ennél azonban rosszabb azonban, hogy a hétvégék folyamán az ország felében munkálatok zajlanak a síneken. Így a 2 órás Shiphol-Enschede utam 5 órás lett. Utrecht-ig még simán eljutottam, azonban itt kezdődtek a gondok. Az Enschede-be tartó vonatra írták hogy maximum Amersfoort-ig megy és onnan kérdéses hogy busszal vagy hogyan lehet tovább menni. Így kaptam ezt a menetrendet:

Persze mire kinyomtatta a csávó és én leszaladtam a vonathoz az éppen elindult. Így rögtön 1 óra csúszás a tervben. 

Amit nem akarsz Arnhem-ben látni. A csatlakozásodat egyszerűen törölték. Később egy Sprinter-rel (Gyors vonat) sikerült Zupthen-be jutni, ahonnan egy újabb sperinter-rel Hengelo-ba, ahonnan egy újabbal Enschede-be. 

Mielőtt zárnám az egy hetes fantasztikus portugáliai vakációm bemutatását, szeretném köszönetemet kifejezni azoknak akiknek ezt köszönhetem. Családom támogatásának és Miriam-nak valamint az ő családjának a meleg fogadtatást. 

Remek hét volt, és most vissza a 'munkába'. 

Portugal

Portugal

Szerdán először megnéztük Miriam egyetemének (Faculty of Science and Technology, New University of Lisbon ~ Lisszaboni Új Egyetem, Műszaki kar) campus-át. Ez a híres Lisszaboni híd (olyan mint a San Fransisco-i híd) túloldalán van. Erről a hídról már volt éjszakai kép és picit később lesz nappali is. Elég vicces számomra, hogy az egyetem területe tele van pálmafákkal, a strand pedig 2 percre van. Nem tudom, hogyan lehetséges ilyen környezetben tanulni, de valahogy csak megoldják. 

A campus térképe

Az egyetem után a strandra mentünk, hogy jól leégjek. Annyira nem sikerült, egész jók ezek a naptejek. :)

A Wave nevű helyen ebédeltünk. 1-1 óriási melegszendicset. Emellé papaya juice dukált. A tengerparton ebédelni, hmm, hozzá tudnék szokni.

Ebéd után a kilátó-szobrot látogattuk meg. Ez kicsinyített mása a Rio-ban találhatónak.

Innen csodás kilátás tárult a vársora:

Ezen a képen nem a jómunkás emebr a fontos, hanem a háttérben látható híd. Mely átlag emberek körében kevésbé ismert, de az építészek számára nagyon fontos. Európa leghosszabb hídja.

A melegben kicsit megfáradva, a Jézus szobor tövében készítettünk ilyen és hasonló remek képeket.

Este nem mentünk sehova, hanem vacsi (Miriam nagymamájának halas étele-mint egy rakott krumpli hallal), majd filmet néztünk. 

Portugal

 A már korábban említett autózás a parton

commercial

Prémium reklám

Shandy Cruzcampo

Portugal

A második nap Lisszabonban Sintra-ba mentünk. Sintra egy közigazgatási terület neve, valamint kicsit szűkebb metszetben egy kis város a hegyekben (Lisszabontól 20 km), mely arról híres, hogy egy tucat misztikus sztori helyszínét adja a város. Nagyon varázslatos település, de túl sok képet nem készítettem. Ezeken is úgy tűnhet mintha nem lett volna jó az idő, ez azonban nem igaz. Bár nem volt kánikula és picit felhős volt a reggel, azért rossz idő semmiképpen sem volt.

Sintra körül, vagy a városban 4 nagyobb látnivaló is található (kastélyok, vagy nagy villák) Mi a Monserrate megtekintése mellett döntöttünk, ami egy valaha élt, kőgazdag portugál birtoka volt. Hogy mennyire el volt borulva, azt jól mutatják a mesterségesen épített romok például.

Itt azt is megtudtam, hogy Mexikó közelebb van, mint gondoltam:

Ezután Miriam elvitt, az európai kontinens legnyugatibb pontjára.

Ezután vissza Lisszabon irányába. Végig a parton mentünk, gyönyűrű partvidékek mellett. Valami helyen egy szuperhíres (itt) olasz fagyit ettünk, ami tényleg életem legjobb eper fagyiját takarta. 

Este ebben az olasz étteremben vacsoráztunk:

Majd autókáztunk a régi belvárosban, amit talán én még jobban is ismerek, mint Miriam, köszönhetően a 3 évvel korábbi nyaralásnak. Ő ezen a részén a városnak ritkábban jár. 

Az est végén a híd körül sétálgattunk.

Mit is mondhatnék, prémium program volt.