Persze kontrollert adtak a semmire...
bár lehetett volna vele telefonálni.
A mellettem utazó srác érdekes módon a magyar valutát reklámozta.
Az út alatt vagy én próbálkoztam rosszkor, vagy valóban az egész utazás alatt felhőket lehetett csak látni alattunk. Semmi izgalmas kék.
Érkezéskor még át kellett esnem a határátléptetésen. Itt telefon használata abszolút tilos. Majd később kellett rájönnöm, hogy a telefonokkal meggyűlik még a bajom. Elfelejtettem pénzt rakni a hollandra, és Miriam emailben küldte el a kódot, tehát ez kiesett. A magyar kártyás telefon pedig képtelen csatlakozni a hálózatokhoz. A repülőtér hatalmas, vonattal kell egyik termináltól a másikig menni. Majd a 2es termináltól metróval indultam a szállás fele. 7 napos utazókártyát vettem, ami 28 dollárba fájt. A metrón próbáltam kicserélni a simkártyákat, de persze a htc-m nem akarta bekapcsolni magát. Ezután még a hotel megtalálása is tovább tartott mint terveztem. Miután a metró 8 kijárata közül egy relative jót sikerült kifognom a szerencse elpártolt tőlem. Sikerült épp nem észrevennem a hotelt és így a környező utcákat is bebarangoltam, míg egy városi információs arc segített. Átmutatott az utca túlsó oldalára és csodálkozott, hogy ezt hogy nem sikerült eddig észrevennem.
Pont jól időzített kép, a következő megállótól kezdve tele volt a kocsi. Csak érzékeltetni akartam, hogy nem sokkal tűnt jobbnak a metró mint a pesti. Ja és a gyártó a híres Alstrom :)
Most elmegyek a városba sétálni kicsit, ma még tervezek írni, ami befejezi az első nap eseményeit.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése