Döcögős kezdés

Részemről:
A takarítás végéhez közeledve gyanútlanul beléptem a fürdőszobába, ahol meglepetésemre a vízben tocsogtam. Eldugult a lefolyó, de ami a legjobb, hogy használat nélkül még el is árasztotta a víz a fürdőszobát...
Tegnap egy flakon Mr. Muscle-el elértük, hogy minimálisan lefolyik a víz. Ali volt ma az Acasa-nál, akik valami cég telefonszámát adták meg, akikkel időpontot kell egyeztetni és majd megszerelik. Eddig sikertelenül próbáltuk őket elérni telefonon. :S

És akkor Kovi kálváriája, a saját előadásában:
Engem a holland vasúttársaság dolgozói támogattak meg tegnap jelentősen. Történt ugyanis, hogy találkoztam Schleisz Nórival, aki Rotterdamban tanul jelenleg, onnan elmentünk Goudába. Ez előre így volt kitalálva, azon apropóból, hogy nekem Enschede felé ott kellett volna átszállni, ha meg már mindenképp várni kell ott, nézzük meg a történelmi belvárost. Mikor végeztünk, Nóri indult vissza Rotterdamba, én meg megkérdeztem az információs pultnál a nénit, hogy melyik vonattal jutok leggyorsabban Enschedébe. Közölte, hogy 5 perc múlva megy egy vonat, ami Amersfoortnál egy átszállással elhoz, ott ahogy leszállok, a szomszédos vágányhoz kell menni. Kicsit gyanús volt ugyan, hogy a néni kezdetben nem tudta ezt az infót kiadni: a számítógép használata nem jött neki össze, hívott egy másikat, aki szintén bajban volt a géppel, de valamilyen kézi eszközzel (ami a MÁVosok által használt helybeni jegykiadóra emlékeztetett) megoldotta a problémát. A következő gyanús dolog az volt, hogy Amersfoortban a szomszéd vágányos vonatra Almelo volt kiírva, Enschede sehol, de megkérdeztem a kallert, aki közölte, hogy igen, ez a vonat Enschedébe megy. A vonaton megkérdeztem még két előttem ülő csajt, hogy hány megálló Enschede, mondták, hogy 4, Hengelo után jön, ami össze is vágott azzal, hogy Hengelo a szomszéd város (ezt Istitől tudtam korábbról). Innentől kezdve Hengelóig nem fordítottam különösebb figyelmet az útra, csak Almelónál nyugtáztam, hogy valóban itt is járt a vonat, a kiírás sem volt téves. Hengelo után viszont gyanús volt, hogy Isti mondta, hogy a 2 város szinte egybe van nőve (valóban), mi meg megyünk vagy 20 percet a pusztában. És ekkor jött a feketeleves: megálltunk egy helyen, ahol bemondták, hogy 10 percig mozdonyt cserélnek, aki akar leszállhat cigizni. Nekem ez gyanús volt, ezért leszálltam én is megnézni, hogy hol vagyunk (ráadásul arra számítottam, hogy már Enschede következik). Egy Bad Bentheim nevű helyen állt a vonat, ahol nem a szokvány holland pályaudvari feliratozás volt, de ami egyértelműsítette, hogy gáz van: két Polizei feliratú ruhát viselő ürge jött szembe a peronon: Németországban voltam. A két rendőrrel szóba elegyedve sikerült kiderítenem, hogy a vonat Hannoverbe megy, illetve hogy még egy vonat lesz, ami visszavisz Hollandiába. (isti: ekkor beszéltünk telefonon, én az Enschede pályaudvaron voltam, amikor jött Kovi hívása, melyben közölte nincs itt, mi több Németországban van :D) Mondták, hogy mutassam meg a jegyem a kallernek, meséljem el a sztorit és nem lesz gáz (természetesen Bad Bentheim állomásán csak német chipkártyával működő automata van). Kb. háromnegyed óra múlva jött is a vonat (közben próbáltam volna valami kaját szerezni, de Bad Bentheim egy falu, ahol semmi erre alkalmas hely nincs este 8-kor), amin csak a masiniszta, a kaller és én utaztunk végül. A kaller bevándorló holland volt, vegyes angol-német nyelven sikerült szót érteni, de a rendőröknél kevésbé volt elnéző és kifizettetett velem 4,50 Eur-t. Annyit még elmondott, hogy Hengeloban ugyanazon vágány másik feléről megy majd az átszállás Enschedébe. Hengeloba megérkezve várt a következő meglepetés: a vágány tele volt Twente sálas, söröző, cigiző, üvöltöző fociszurkolóval, a kiírás pedig közölte, hogy 'Extratrein, Voetbal', amit hollandtudás nélkül is megértettem, hogy a szurkolóknak van. Egy megkülönböztető mellényes rendezőtől végül sikerült megtudnom, hogy felszállhatok a vonatra, ha felférek. Az 5 kocsiból az első 4 teljesen tele volt, az utolsóba sikerült felszállni, az utolsó ajtó melletti lehajtható ülőkére leülni. Innen az út maradéka már jó volt, egy hasonlóan nem foci miatt utazó épp csak felférő holland sráccal beszélgettem, aki szintén Enschedébe jött, így gáz nem lehetett. A sztoriban az a legviccesebb, hogy ha fél órát várok a közvetlen vonatra Goudában, akkor fél 8-ra itt lettem volna, így sikerült 9 után megérkezni, ami tekintve, hogy hajnal 4 előtt indultam otthonról, nem rossz eredmény.

Az X jelöli az egyetemet